Friendly Traveler

Friendly Traveler

Programterv: Szlovénia, hosszú hétvége

2020. április 18. - Kamilla93

Csütörtök:

         8:00-14:00: utazás (megállás Trojane pihenőnél: óriás fánk)

14:00-16:15: érkezés Bledbe, lepakolás a szálláson, kajálás

16:15-20:00: Bledi-tó körbesétálása (kb. 6 km) közben Ojstrica kilátópontból megnézni a tavat

20:00-22:00: vacsora, séta

Péntek:

7:00-8:00: reggeli, készülődés

8:00-10:30: Vintgár-szurdok (5 eur/fő/2017), érdemes korán menni, mert utána nagy a

tömeg

10:45-12:15: Bledi vár, benne középkori nyomda és múzeum (10 eur/fő/2017), a várnál Bledi krémest megkóstolni

12:30-14:00: ebéd

14:00-16:00: pletnával a szigetre (14 eur/fő/2017), Bled-sziget: templom, óratorony és kiállítás (6 eur/fő/2017), esetleg fagyizás VAGY csobbanás a Bledi-tóban

16:15-18:00: pihenés a szálláson

18:15-23:00: vacsora, fesztivál, séta

Szombat:

7:00-9:00: reggeli, készülődés, utazás a Bohinji-tóhoz, ebédet csomagoljunk

9:00-15:00: Vogel-kilátó (1535 m) felvonóval (Ribčev Laz és Uknac között indul; 14 eur/fő/2017), innen még tovább libegővel (1670 m; oda-vissza 4 eur/fő/2017); ebéd fent a hegyen

15:00-19:00: Mostnica-szurdok (2,5 eur/fő/2017, hossz oda-vissza: kb. 3-4 óra, megközelíthető Stara Fuzina felől)

19:00-20:15: hazaút Bledbe, szusszanás

20:30-22:00: vacsora, séta

Vasárnap:

8:00-9:30: reggeli, készülődés, kijelentkezés

10:00-11:00: Peričnik-vízesés (Mojstran felöl, a Koča pri Peričniku menedékházig

autóval, onnan 15 perc séta)

11:00-18:00: hazautazás Budapestre

További látnivalók a környéken:

  • Szavica-vízesés
  • Boka-vízesés
  • Vrsic-hágó
  • Sleme
  • Tolmin-szurdok
  • Pokljuka-fennsík (és szurdok)
  • Mangart-nyereg (alpesi autóút)

 

Beszámoló a 2017-es szlovéniai utunkról ITT érhető el.

p1040332.JPG

 

Throwback: Szlovénia, egy idilli hétvége a Bledi-tó környékén

Most, a képzeletbeli utazások idején talán még inkább felértékelődik a nosztalgiázás régi útjainkról. Mivel a blog amúgy is részben korábbi barangolásaimat eleveníti fel, így nem is találhatnék jobb alkalmat, hogy megosszam veletek a 2017-es szlovéniai kiruccanásunk élményeit. Remélem így legalább képzeletben lesz most mindenkinek lehetősége elutaznia erre a csodás vidékre. :)

A cél a Bledi-tó és környéke volt, ami amúgy remek hely egy tartalmas hosszú hétvége eltöltésére Magyarországról mindössze néhány órányi utazásra. Mi Budapestről mentünk autóval, ami odafelé még gördülékenyen ment, végig autópályán, azonban a vasárnapi hazafelé úton (nyáron) az M7-en olyan dugóval szembesültünk, hogy muszáj volt lejönnünk a pályáról és egyéb alternatív utakon hazajutnunk. Az út értékéből ez természetesen semmit nem von le, de az út tervezése során érdemes vele kalkulálni. A hétvége 0. megállója a híres trojanei pihenő volt , ahol nemcsak hogy lazíthatunk a hosszú út során, de a pihenőben gigantikus méretű házi fánkokat (csokis-vaníliás és lekváros ízben) árulnak, így rögtön az út közbeni kajálást is megoldhatjuk.

A kora délutáni érkezést és a tóparti szállás elfoglalását követően a hosszú üldögélést egy tó körüli sétával szerettük volna levezetni. Az egész egyébként nem nagy táv, kb. 6 km, de nagyon szép útvonalon haladhatunk, ahol minden oldalról a Bledi-tó más és más arcát lehet megfigyelni. Először a tó nyugati vége felé vettük az irányt, ahol több kilátópont is található, mi ezek közül a Ojstrica nevű kilátópontra másztunk fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tóra. Sajnos augusztusban, amikor mi is utaztunk elég nagy volt a forgalom a kilátóponton, így annak, aki egyedül szeretne gyönyörködni a természet szépségében inkább egy kora reggeli időpontot javaslok a hely felkereséséhez.

1_kep.JPGKilátás a Bledi-tóra az Ojstrica kilátópontból 

Ezután folytattuk a tó körüli sétát, ami néhol a víz fölé épített gyalog- és bicikliúton, néhol az erdő mellett, majd a városba beérve a városi parkon keresztül haladt. Séta közben többször megálltunk fotózni, vagy éppen csak a lábunkat lógatni, így aztán a tó körüli séta viszonylag egy hosszabb programnak sikerült. A kedvencem a hegyi patak vízével hűtött sör volt, amit természetesen nem bírtam ki, hogy meg ne kóstoljak. :) Az útról egyébként a tó feletti várba is fel lehet mászni, de mi inkább úgy döntöttünk, hogy azt a következő napon autóval látogatjuk meg.

2_kep.JPGForrásvízzel hűtött helyi sör

A második napot a Vintgar-szurdok felkeresésével kezdtük. Ide autóval érkeztünk, érdemes minél korábban, akár már nyitásra jönni, mert napközben – főleg nyáron – nagyon sok a látogató és néhol már zavaró lehet egymás kerülgetése a néhol szűken kialakított ösvényen. A kirándulás egyébként nem megerőltető, jól kiépített útvonalon oda-vissza tehetjük meg a távot. Maga a látvány viszont csodálatos! A szurdokban egyébként reggel még meglepően hűvös tud lenni, így pulcsit is érdemes vinni, de az ilyenkor a patakból felszálló pára kifejezetten varázslatos hangulatot tud kölcsönözni a helynek.

3_kep.JPGVintgar-szurdok

4_kep.JPGVasúti híd a szurdok felett

A csodás természeti látványosság után tovább indultunk a bledi várhoz, ami tó melletti sziklaormon magasodik, így szintén csodálatos kilátás nyílik az udvarából a környező tájra. A várban található egy kisebb kiállítás is, számomra azonban elsősorban nem emiatt volt érdekes a hely. Itt sikerült ugyanis megkóstolnunk a híres bledi krémest. Azt be kell vallanom, hogy még nem sikerült rájönnöm, hogy tulajdonképpen miben különbözik a mi hagyományos krémesünktől, mindenesetre ettől függetlenül nagyon finom, és evés közben a csodálatos kilátás csak duplázza az élvezetet.

5_kep.JPGA bledi vár ablaka

Egy gyors ebédet követően következett a délutáni program: pletnával átkelni a tó közepén található szigetre. A pletna a tradicionális helyi vízi jármű, ami egy kormányos segítségével kb. 15 személy tud egyszerre átjuttatni a másik partra. A csónakázás maga klassz élmény, azonban a kis szigeten ne számítsunk sok látnivalóra: egy templom, egy kis múzeum és egy cukrászda található csupán itt. Aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy elnyaljon egy fagyit a szigeten, az önállóan is bérelhet egy kisebb csónakot és romantikusan elevezgethet a tóban, vagy a  akár valamelyik strand egyikén megmártózhat a hűs vízben. A sziget-túra után visszatértünk a szállásra, majd az esti program az éppen zajló helyi fesztivál meglátogatása volt. Annak aki augusztus elején érkezik, ez minden évben nagyszerű programnak ígérkezik: a zenei fellépők mellett street food standok gondoskodnak az esti időtöltéshez szükséges hozzávalókról. Mi azonban nem maradtunk kint sokáig, hiszen másnap eseménydús nap várt ránk.

6_kep.JPGPletnázás a Bledi-tavon

A harmadik napunkat a Bohinji-tó és környékének szenteltük. Ez a tó nagyobb, mint a bledi és sokkal inkább természetközeli. Míg a Bledi-tó inkább a romantikus bájáról híres, addig a Bohinji-tó azok számára lehet tökéletes célpont, akik a természetközelibb helyeket szeretik és imádják az aktív kikapcsolódást. Vagy aki mindenevő, mint mi, az kombinálhatja az élvezeteket. :) A két tó kb. fél órányi autózásra van egymástól, így érkeztünk meg, kb. fél10 körül a  Vogel-kilátóhoz induló felvonó végállomásához, ami közvetlenül a tó partján fekszik. Várakozásainkkal ellentétben szerencsére nem volt tömeg, így hamar sikerült is feljutnunk, az amúgy csak fél óránként közlekedő felvonóra. A kilátás, ami fent várt minket egyszerűen csodálatos! Már a libegőből kiszállva azonnal elkezdtem fotózni és gyakorlatilag abba sem hagytam, amíg le nem értünk ismét a hegyről. Felérve miután kigyönyörködtük magunkat a tó látványában, fent a kilátónál egy étterem fogad minket. Ha valaki mondjuk egy jó sör társaságában csodálná meg a szemközt lévő Triglav csúcsot, az innen könnyedén megteheti. Nekünk azonban az volt a tervünk, hogy a Vogel-kilátótól néhány száz méterre található nyitott libegővel tovább emelkedünk a hegyen. Ezt egyébként szintén csak ajánlani tudom, hiszen szuper a látvány és közben az ember a friss hegyi levegőt is élvezheti. Ráadásul a libegő végállomásán szintén található egy vendéglátó egység, így itt már nekünk sem maradhatott el az áhított sör. Akinek kedve tartja innen további túrákat tehet a hegység különböző irányai felé, mi azonban a sör elfogyasztása és némi császkálás/fotózás után elindultunk vissza.

7_kep.JPGBohinji-tó

8_kep.JPGLibegőzés

9_kep.JPGTipikus hegyi menü :)

Habár egy egész napot el lehetett volna tölteni a hegyen – én legalábbis könnyedén el tudtam volna – más program is be volt még tervezve aznapra, így folytattuk utunk a tó mellett található Stara Fužina nevű település felé. Innen indult ugyanis a túra útvonala, amit a nap hátralévő részében meg szerettünk volna tenni. Az út a Mostnica-szurdokban vezet végig, ami ugyan belépős, de bőven megéri azt a 2,5 eurót, amit kértek érte, ugyanis szuper klassz hely! A túra végállomása egy a szurdokkal azonos nevű vízesés. Az útvonallal kapcsolatban mi  sajnos kicsit elszámoltuk magunkat, így nem volt nálunk túl sok víz, de szerencsére útközben akad 1-2 fogadó/étterem, így vízzel/sörrel olthattuk a szomjunkat. Az út első szakasza a szurdokpatak által kivájt csodálatos mészkőalakzatok mellett, egy erőben halad. Innen kiérve a hegyek között található rétek mentén vezet az út, mindkettő csodálatos látvány volt! A gyönyörű táj után, maga a vízesés már nem is tűnt olyan nagy durranás nak számunkra, de az odáig vezető út miatt mindenképp megérte a kirándulás! Az idővel sajnos nem gazdálkodtunk jól és mivel még sörözni is megálltunk, elég későn sikerült visszaindulni. A hegymenet után és a kora-délutáni nagy hőség elmúltával szerencsére a visszafelé út már sokkal gyorsabban ment! Mindenesetre, ha valaki nyáron tervez idejönni, mindenképp hozzon fejfedőt és kellő mennyiségű vizet, az erdőből kiérve a mezőn eléggé tud tűzni az augusztusi nap. Ezután nem maradt más hátra, mint visszatérni Bledbe, azt azonban megfogadtam magamban, hogy erre a környékre még egyszer visszatérek kirándulni.

10_kep.JPGAz „elefánt” szikla a Mostnica-szurdokban

11_kep.JPGAlpesi kunyhó

Az utolsó nap főleg a hazautazásról szólt, így a szállás elhagyását követően már csak egy nagyon rövid kitérőre volt időnk, az autóval is könnyen megközelíthető Peričnik-vízesés felé. A vízesésben egyébként az a különleges, hogy a sziklafal peremén lévő kis úton be lehet sétálni egészen a vízesés mögé, ami persze azzal jár, hogy mindenki jó vizes lesz. Szerencsére ez a nyári melegben minket egyáltalán nem zavart, és ez a különleges kaland legalább jó lezárása volt a csodálatos hosszú hétvégének.

12_kep.JPGA Peričnik-vízesés mögött

A hétvégi kaland során testközelből is megállapíthattuk, hogy Szlovéniának ez a kis Júliai-Alpok lábánál húzódó csücske tele van csodálatosabbnál csodálatosabb természeti látnivalókkal. Mi csak egy kis ízelítőt kaptunk a környékből ezalatt a 4 nap alatt, de a természet szerelmeseinek mindenképp érdemes akár hosszabb időre is ellátogatni ide, hiszen számos kirándulási lehetőség van még errefelé. Annyi biztos, hogy mesébe hely, remélem mi is visszatérünk még! :)

Programterv egy Bled környéki hosszú hétvégéhez ITT érhető el!

Utazz itthon: Soproni hétvége januárban

A január valamiért nem éppen a legnépszerűbb időszak az utazáshoz. Az év eleje amúgy is sokunk számára nehézkes időszak, nincs igazán motiváció semmihez, néha úgy érezzük, hogy még az ágyból is nehéz kikelni. Talán éppen pont ezért lehetne ez a szürke és borongós hónap mégis alkalmas arra, hogy egy kicsit kiszakadjunk a megszokott hétköznapokból és legalább egy hétvégére elcsavarogjunk valamerre, akár csak belföldön is. Részben ez is motivált minket arra, hogy január közepén egy hétvégét töltsünk a festői Sopronban, amit sokan a "leghűségesebb város" néven is ismernek. Azt gondolom, hogy ilyen téli kiruccanás során nem az kell, hogy legyen a fő célunk, hogy állandóan csak menjünk és mindent (is) lássunk, persze az se baj, ha ezt tesszük. A lényeg, hogy megtaláljuk azt a tempót és azt a tevékenységet, amitől a legjobban feltöltődünk és ami energiával lát el: legyen szó akár egy laza wellnessezésről, múzeumlátogatásról, vagy például intenzív hegyi túrázásról.

A mi kiruccanásunk péntek délután kezdődött, miután sikerült időben eljönni a munkából, 4 körül elindultunk az ország nyugati csücske felé, és mintegy 2,5 órányi autózás után megérkeztünk a nagyjából 60 ezer fő lakosú városkába. A szállásunk a a történelmi belváros kellős közepén volt, ami jó kiindulópont bármilyen csavargáshoz. Az érkezésünk estéjére nem volt konkrét tervünk, ezért egy kis esti sétát követően megvacsoráztunk a Deák étteremben, majd egy palack  soproni kékfrankos rozé társaságában (ez esetben a Linzer-Orosz borászat tolmácsolásában) társasozással ütöttük el az időt.

img_20200117_185633.jpg

 A szombati napot sem szerveztük túl zsúfoltra, egy kényelmes 9 órai reggelit követően indultunk el Sopron talán leghíresebb pontjához, a Tűztoronyhoz. Az 58 méter magas épület az évek alatt a város jelképévé vált és akinek kedve van hozzá a több, mint 100 lépcsőt megmászva (és némi belépődíjat megfizetve) a torony erkélyéről szemlélheti meg a csodás városkát.

img_20200118_101846.jpgA soproni Tűztorony 


img_20200118_103922.jpgSopron látképe a Tűztoronyból

A következő napirendi pont a soproni erdő és a Károly-kilátó meglátogatása volt. Ha valaki teljesen gyalog, a belvárosból sétálva szeretné megtenni az utat, arra készüljön, hogy bizony nem olyan rövid ez a táv, mint amilyennek elsőnek tűnik és bizony kaptatókkal is tarkítva van. Azonban a téli (és gyanítom a tavaszi-nyári-őszi is) erdő látványa abszolút megéri a kitérőt. Aznap, amikor mi tettük meg ezt az utat, az erdő lenyűgözően nézett ki, a fákra és a bokrokra ráfagyott a zúzmara és az erdőre ereszkedő köd varázslatos hangulatot kölcsönzött a tájnak. Tényleg olyan volt, mintha valami mesebeli tájon járnánk! Részben szerencsétlenségünkre, részben pedig szerencsére a google maps és nem a túrajelzések alapján indultunk el a kilátóhoz, ami azt eredményezte, hogy az út igencsak hamar megszűnt előttünk és a vadcsapáson keresztül kényszerültünk menni. Ez néhol kicsit megnehezítette a fölfelé haladást a csúszós talajon, azonban így végül még az erdőt járó őzeket is sikerült látnunk.

img_20200118_120637.jpgSoproni erdő télen

A Károly-kilátóhoz felérve megállapítottuk, hogy a köd még mindig hatalmas, ezért semmi értelme nem lett volna felmennünk a kilátóba (és kifizetnünk a jegyet), helyette inkább beültünk a közeli vadászházba és megittunk 1-1 bögre finom forralt bort. A lefelé út már könnyebb volt a sárga háromszög jelzést követve és hipp-hopp megint a belvárosban találtuk magunkat.

img_20200118_122356.jpgKároly-kilátó a ködben

A délután/este fő programja a Bruckner Borászat meglátogatása és soproni borok kóstolása volt. A helyet egyébként egy kedves ismerősünk ajánlotta és meg kell, hogy mondjam, szuper választás volt! Nem csak a borok voltak nagyszerűek (irsai olévér, zöldveltelini, zweigelt és kékfrankos fajtákkal dolgoznak), de a házigazdák, Barbi és Milán is szuper kedvesek, akik olyan átéléssel meséltek nekünk a pincészetről, a borkészítésről és magukról a borokról, hogy órákon keresztül el tudtam volna hallgatni őket. Ezenkívül nem mehetek el amellett sem szó nélkül, hogy a tökmagos krém, amit a borokhoz kaptunk egyszerűen zseniális volt ...azóta is bánom, hogy nem kértem el a pontos receptjét. Miután a borozó szombat esténként (még januárban is!) teltházas és mi természetesen nem foglaltunk előre asztalt, este 8 környékén könnyes búcsút vettük és visszaindultunk a belváros szívébe.

img_20200118_175604.jpgBorkorcsolya a Bruckner Borászatban

Tudom, hogy éles váltásnak tűnhet a Bruckner Borászat után, de arra jutottunk, hogy ha már egyszer Sopronban járunk, ezt is muszáj kipróbálnunk, ezért a következő állomás a Gyógygödör nevű kultikus hely volt. A kedves olvasók közül is lehet, hogy sokan hallottak róla, hiszen ez az a hely az, ahova már a szüleink is jártak fiatalkorukban soproni látogatásik alkalmával. Nekem apukám mesélt róla, ezért végül nem volt kérdés, hogy mi is benézünk. A bor felejthető (de teljesen oké) volt a nap korábbi részében átélt gasztro-kalandjaink után, viszont a velős pirítóst mindenkinek bátran ajánlom!

img_20200118_223117.jpg

A vasárnapi napra eredetileg a fertődi Eszterházy-kastély meglátogatását tűztük ki célul, de végül a lustaság győzött. Hazaindulás előtt így az egyetlen programunk már csak az volt, hogy egy kedves Sopronban élő barátunkkal találkozzunk, akivel a Kultúrpresszó nevű helyen, egy finom kávé mellett beszéltük meg az élet nagy dolgait.

Nekünk nagyon jó élmény és kellemes kikapcsolódás volt ez az ország nyugati csücskében tett kirándulás. Sopron maga is megér egy néhány napos kirándulást, hiszen a belváros nagyon hangulatos, remek borokat kóstolhatunk és a soproni erdő is rengeteg kirándulási lehetőséget rejt. Annak is akad azonban bőven programlehetőség a környéken, aki több napra jönne, pl. a fertődi, vagy a kismartoni Eszterházy-kastály meglátogatása, de akár a Fertő-tó körüli csavargás is jó program lehet.

Programterv: London, 1 nap

London

kb. 8:30: érkezés London-Gatwick reptérre, majd vonattal (Thameslink, London Bridge állomásig) be a belvárosba

9:15-10:00: Tower bridge + Tower of London

10:20-11:00: Millennium Bridge és St. Paul Cathedral

11:20-12:45: Covent Garden, majd ebéd a környéken és séta a British Museum felé

13:00-13:15: Trafalgar Square

13:30-14:45: London Eye a Temze túloldaláról; Houses of Parliament & Big Ben; Westminster Abbey

15:00-16:30: St. James Park, onnan tovább a Buckingham Palace felé

17:00-18:00: Vissza a reptérre (Victoria pályaudvar → London Gatwick, Gatwick Express / Southern Railway)

20:30-tól: utazás Budapestre

Beszámoló az egy napos januári Londoni kirándulásról ITT található meg.

Anglia: London, egy nap alatt

Azt nem mondom, hogy Londont megnézni egy nap alatt nem nagyon fárasztó. Igenis fárasztó. Főleg ha az ember szinte egész éjszaka nem tudott aludni az utazást megelőző éjjel. Azonban mivel még sosem jártunk itt, ahhoz mindenképp jó és elegendő, hogy az ember egyáltalán eldöntse szereti-e Londont, vagy sem és hogy érdemes-e neki ebbe - az amúgy nem túl olcsó - városba akár több napra visszatérnie. A fő célunk tehát nem is az volt, hogy mindent megnézzünk egy nap alatt, ez valójában lehetetlen, inkább csak hogy kapjunk egy kis ízelítőt a városból, hogy megízleljük London zamatát.

A karácsonyi írországi látogatásunkat követően a reggel 6:30-as géppel érkeztünk Dublinból a London-Gatwick reptérre, és ugyaninnen indultunk haza Budapestre 20:30-kor. Egyébként az egynapos túrát Bp-London viszonylatban is meg lehet valósítani pl. a reggel 6:00-kor oda és este 20:30-kor (vagy egyes napokon 21:35-kor is) visszainduló WizzAir járatokkal. Mi a reptérről a London Bridge nevű állomáshoz mentünk vonattal és innen tettünk egy hosszú sétát a belvárosban, részben a Temze partját követve egészen a Buckingham palotáig. Az időtakarékosság jegyében másik vasútvonalat választva, a London Victoria állomásról utaztunk vissza a reptérre. A részletesebb leírást megelőzően beteszek ide egy térképet a teljes általunk végigjárt útvonalról. Mi egyszer ültünk be ebédelni, a végén pedig forró csokizni a vasútállomáson, ezzel és a fényképezgetéssel együtt is simán belefértünk az egy napba.

 

lonond_tour_map.jpg1 napos London gyalogtúra google maps-en

Első állomásunk a Tower Bridge volt, de útközben a Temzén horgonyzó HMS Belfast csatahajó mellett is elhaladtunk. A Tower híd, London egyik leghíresebb jelképe, mely történelmi kinézete ellenére valójában a 19. század végén épült, neogótikus stílusban. Nevét a tőle nem messze található Tower-ről kapta, ami egy olyan középkori építményegyüttes, amely az idők során számos különböző funkciót látott el (pl. királyi palota, börtön, vagy akár levéltár).

img_20200104_092922.jpgTower Bridge

Ezután a Temze partján haladtunk tovább, szerettünk volna átkelni a Millenium Bridge-en a déli oldal felől, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a St Paul's Cathedral-ra.

img_20200104_103538.jpgSt Paul's katedrális a Millenium Bridge-ről nézve

A Covent Garden London egyik legtarkább városrésze, aminek középpontjában a piac (Market Hall) áll. Itt szinte mindig van valami program és a különböző boltok között járkálva tölthetjük az időt, vagy beülhetünk valahová megkóstolni az ízletes helyi csemegéket. Amikor mi ott voltunk épp egy vonós zenekar játszott hangulatos muzsikát az étteremben falatozóknak.

img_20200104_113349.jpgCovent Garden

Az ebédet követően elsétáltunk a British Museum felé, ahová sajnos nem volt időnk betérni, annak azonban, aki több napot tölt Londonban, érdemes tudnia, hogy a legtöbb múzeum ingyenesen látogatható, köztük a híres British Museum kultúrális és történelmi kiállításai is. Ezután a város nevezetes tere, a Trafalgar Square felé vettük az irányt, ahol január első szombati napján még mindig karácsonyi vásár várta az idelátogatókat. A séta végén a Westminster városrészbe kirándultunk. A Big Ben sajnos felújítás miatt fel van állványozva, így jelenleg a látogatóknak le kell mondaniuk a világhírű épület megtekintéséről, és ez a tervek szerint 2021-ig így is marad. A parlament melletti Westminster-hídról azonban remek kilátás nyílik London egyik másik nevezetességére, a London Eye-ra.

img_20200104_140704.jpgLondon Eye

Egy gyors kitérővel a Westminster Abbey felé továbbhaladtunk a St. James's Parkba, ami egy kellemes zöld színfolt a nyüzsgő világváros forgatagában. Itt egy kicsit megpihenhet az elfáradt utazó és egyben megismerkedhet a park szuper cuki (és az emberekhez már igencsak hozzászokott) mókuskáival. A parkot keleti irányban elhagyva egyenesen a Buckingham palota küszöbénél találjuk magunkat, ahol kitartó embertömeg várakozott, talán éppen abban a reményben, hátha megpillanthatja valamelyik királyi családtagot. Mivel mi sajnos lemaradtunk az aznapi őrségváltásról és Erzsébet királynőnek sem tudtunk beköszönni, ezért egy 10 perc bóklászás és fotózkodás után tovább is álltunk, hogy egy forró csokoládé társaságában pihentessük meg fáradt végtagjainkat a vonat indulásáig.

20200104_142513.jpgWestminster Abbey

Bár sűrű nap volt, azt kell mondanom egy napra is megéri meglátogatni ezt a csodás várost. És ha csak egy kis időt tudtunk is eltölteni itt, ez is elég volt arra, hogy megtapasztaljuk, hogy Londonnak ezer arca van és mindenki találhat valami szívéhez közel álló látnivalót.

Egy részletes programtervet az egy napos kiránduláshoz ITT találhattok meg.

 

Programterv: Belfast, 1 nap

Belfast

 

kb. 10:00: érkezés Belfastba

10:15-13:15: Titanic Belfast kiállítás megtekintése

13:30-14:45: ebéd a belvárosban

15:00-16:15: séta a belvárosban, útközben az alábbi épületek megtekintése:

Grand Opera House, City Hall, Albert Memorial Clock, Saint Anne’s Cathedral

16:15:17:00: St George’s Market (itt érdemes egy kávét/teát elfogyasztani, vagy valamilyen helyi ételkülönlegességet megkóstolni)

17:00-: utazás haza

A beszámoló az egynapos novemberi belfasti kirándulásunkról ITT található.

Észak-Írország: Belfast, egy nap alatt

Na jó, a cím lehet, hogy egy kicsit félrevezető, hiszen a rossz időre (azaz szakadó esőre) való tekintettel csak egy fél napot töltöttünk el Észak-Írország fővárosában. November elején diplomaosztó miatt utaztunk ismét Írországba és ha már arra jártunk, úgy döntöttünk, hogy egyik nap elkirándulunk Belfastba.

Első utunk a Titanic Belfast kiállítás jellegzetes épülete felé vezetett, amit - ha valaki nem tudta volna - azért pont ebben a városban építettek meg, mert annak idején maga a híres hajó óriás is pont itt készült el. A modern épület, ami az utóbbi néhány évben gyakorlatilag a város egyik jelképe lett, a kikötőnél, az úgynevezett Titanic negyedben található.

img_20191109_130144.jpg
A Titanic kiállítás épülete Belfastban

Az épületbe belépve interaktív kiállítássorozaton keresztül követhetjük végig a hajó életét. Az első teremben Belfast és a Harland and Wolff hajógyár történetével ismerkedhettünk meg. Ezután betekintést nyerhettünk a hajókészítés mikéntjébe, ahol a kiállítás ezen részén még egy mozgó libegőszerű járművel is közlekedhettünk, ami még hangulatosabbá tette a hajógyártási munkálatok megismerését. Ezután még inkább kifejezetten a Titanicé lett a főszerep: bemutatásra került a kialakítása, a felszereltsége, hogy milyen szobát kaptak az egyes osztályon utazók és még sok más érdekesség is.

img_20191109_121036.jpgimg_20191109_121019.jpgimg_20191109_121118.jpg
A Titanic első-, másod- és harmadosztályán utazó vendégek kabinjai

A kiállítássorozatot a hajó tragédiájának bemutatása zárta. Elolvashattuk az utolsó segélykérő üzenetek szövegeit, röviden megismerkedhettünk néhány túlélő történetével, valamint azzal, hogy milyen visszhangot vert később a szerencsétlenség a köztudatban, a törvényhozásban és a médiában. Úgy gondolom, hogy akit érdekel a történelem, vagy akár kifejezetten a Titanic legendás története, annak mindenképp érdemes meglátogatnia ezt a helyet, hiszen számos érdekfeszítő dolgot tudhatunk meg nem csak a tragédiáról, de a hajó egész történelméről. 

Miután végeztünk a kiállításon, egy gyors ebédet követően, utunk tovább vezetett a belvárosba. A szakadó eső és hideg miatt csak egy gyors sétát tettünk, miközben megtekintettük a Belfast belvárosában található nevezetesebb épületeket, mint a The Crown Liquor szalon, az operaház, vagy a városháza épületét.

img_20191109_134259.jpg
The Crown Liquor Saloon

img_20191109_134439.jpg
Grand Opera House

img_20191109_144759.jpg

City Hall

Az időjárási viszontagságok miatt - az Albert memorial clock és a Saint Anne's Cathedral betervezett meglátogatását kihagyva - a városnézést a St. George's Market-ben zártuk. Ez a hely egy az igazi vásárcsarnokos hangulatot idéző eklektikus piac. Mi a kései ebéd miatt nem tettük, de aki erre jár, annak ajánlott megkóstolnia a helyi ételkülönlegességeket, pl. a curry-s marhát, vagy a helyi piaci desszerteket. Lehet, hogy csak a szombati nap miatt, de a vásárcsarnok közepén felállított asztalok és székek mellett még egy helyi banda könnyűzenei előadását is hallgathatta, aki betévedt egy-két falatra.

img_20191109_143723.jpgimg_20191109_143216.jpg
St. George's Market kívülről és belülről

Összességében Belfast érdekes város, bár más hangulatú, mint az ír főváros Dublin. Annak azonban, aki kicsit hosszabb időre érkezik a környékre, mindenképpen érdemes lehet egy fél- vagy akár egynapos kitérőt tenni Észak-Írország szíve felé.

Rövid programterv egynapos belfasti kiránduláshoz ITT található.

Throwback: Dublin és Észak-Írország

Írország fővárosával, Dublinnal 2013-ban kezdtük meg az ismerkedést. Érdekes módon első utunk során nem a tipikusnak számító nevezetességekkel kezdtük, hanem a Dublin Zoo-t, azaz a helyi állatkertet látogattuk meg. Ennek oka az is volt, hogy aznapra nem sikerült autót szereznünk, így csak hoztak és vittek minket. Az állatkert egyébként elég jó, bár semmi extrát nem tartogat más nagyvárosi állatkertekhez (pl. budapesti) képest. Az viszont pozitívum, hogy míg itthon az állatok rendszerint tikkadtan fekszenek egy árnyékos sarokban a nyári hőség elől elmenekülve, addig a dublini állatkertben nyáron is életvidám és lelkes ottlakókra számíthatunk. Azoknak, aki hosszabb időt töltenek a városban, vagy gyerekekkel érkeznek, mindenképp kellemes kikapcsolódást nyújthat a hely.

p1020387.JPGKitűző a dublini állatkertből, ahol szurikátákkal egyébként élőben is találkozhatunk :)

A másik látványosság, amit ezen a kiránduláson megnéztük már inkább sorolható a „klasszikus” nevezetességek közé, ugyanis a Guinness Storehouse-ba látogattunk még el. A Guinness az ország talán leghíresebb söre és könnyen felismerhető karakteres pörkölt ízéről és sötét barna színéről. A sör maga elég érdekes lehet annak, aki a közép-európai világos sörökön szocializálódott, hiszen teljesen más ízvilág, én viszont nagyon szeretem. Aki Írországban jár, annak legalább egyszer azonban feltétlenül érdemes kipróbálni!

A dublini guinness múzeum egy interaktív kiállításon visz végig bennünket, ahol megismerkedhetünk a sör elkészítésének technikájával, valamint a végén természetesen kóstolásra is lehetőségünk van. Az épület legfelső szintjén található az úgynevezett Gravity Bar, ahol további korsó italokat fogyaszthatunk (vásárolhatunk) és közben a város csodálatos 360°-os panorámájában gyönyörködhetünk. A kiállítás végén persze souvenir bolt is van, ahol a legkülönfélébb csecsebecséket (pl. akár ébresztőórát) is beszerezhetjük guinness-es verzióba. De, aki itt lemarad, az se aggódjunk, a reptéren is kifejezetten jó guinness-szuveníres részleg van. Egy dublini látogatás részeként mindenképp ajánlom a hely meglátogatását, hiszen nem csak a nevezetes sörkülönlegesség megkóstolására van lehetőség, hanem mindezt érdekes és jól kivitelezett kiállítási környezetben tehetjük.

p1020478.JPGKóstolás a Guinness Storehouse-ban

Bár Észak-Írország tulajdonképpen az Egyesült Királyság része, az Ír-szigeten található, így legkönnyebben Budapestről Dublinba történő utazással érhető el (repülhetünk Belfastba is, de csak átszállással).  Mi is írországi utazásunk során ruccantunk át ebbe a régióba, méghozzá pontosabban annak északi részére, ami a leginkább bővelkedik meseszerű természeti szépségekben. A kirándulásunk során két fő úti célunk volt, a Giant’s Causeway, valamint a tőle nem messze található Carrick-a-Rede kötélhíd. Én még szerettem volna meglátogatni a közeli Bushmills Distillery-t, de ez sajnos idő hiányéban nem fért bele (és sajnos azóta más látogatásaink alkalmával sem).

A mesébeillő nevű Giant’s Causeway (azaz az Óriások útja) egy vulkanikus folyamatok során létrejött, több tízezer bazaltoszlopból álló képződmény, amelyet 1986-ban az UNESCO világörökség részévé nyilvánítottak. Jellegzetes sokszögalakú formáit egyébként annak köszönheti, hogy a kiömlő láva lehűlt és zsugorodott, melynek hatására jött létre a méhsejt alakzatot mintázó poligon hasábokból álló szerkezet. A képződmény egyébként a maga nemében nem egyedülálló, pl. a magyarországi Hegyestűn, de Izlandon is számos ilyen képződménnyel találkozhatunk. Azt azonban el kell ismerni, hogy az Észak-Írországi jelenség különlegességét adja az amúgy is festői táj és a jelenséghez tartozó legenda.

A legenda szerint az ír óriás Finn McCool azért építette az átjárót fáradtságot nem kímélve cölöpöket hordva az óceánba, hogy megtámadhassa ellenségét a skót óriást, Benandonnert. Amikor azonban Finn meglátta ellenfele rettentő méretét, egy tervet eszelt ki. Hagyta, hogy skót riválisa felfedezze az Írországba vezető utat és maga induljon el Finn után. Odaérve annak felesége fogadta, aki elhitette vele, hogy az óriás, akit lát csupán a gyermekük. A skót úgy megijedt a gyerek méretétől, rettegve, hogy mekkora lehet az apja, hogy azonnal eliszkolt és meg sem állt Skóciáig. Útközben még az utat is lerombolta maga mögött, hogy többet senki, még Finn McCool se juthasson át rajta.

Annak idején egyébként, amikor én ott jártam a látogatóközpontban kaptunk egy audio guide-ot, amivel séta közben hallgathattuk végig az óriások útjának legendáját, valamint a jellegzetes formákhoz (pl. Az óriások csizmája, Kéménysor, stb…) kötődő történeteket. Az mindenesetre tény, hogy a látvány egyedülálló, és az óriások útja tipikusan az a hely, ami bár képeken is szép, de élőben ott lenni még nagyszerűbb élmény:

p1020540_1.JPGp1020562.JPG
p1020594.JPG
p1020619.JPG

A Carrick-a-Rede kötélhíd az óriások útjától keletre, negyedórányi autózásra található, így, ha már egyszer odáig eljöttünk, mindenképpen érdemes egy kicsit tovább is hajtani, hiszen amellett, hogy végig sétálhatunk egy hamisítatlan kötélhídon (ami tényleg kileng minden egyes lépésünknél) még csodálatos kilátásban is lehet részünk az Atlanti-óceánra. A kis szigetre vezető eredeti hidat egyébként lazachalászok építették, még a 18. században, mára azonban már csak turistalátványosság, hiszen a lazachalászat megszűnt a térségben. Mielőtt meglátogatnánk a 20 méter hosszú kötélhidat érdemes előre tájékozódnunk az időjárásról, vihar esetén ugyanis az nem használható.

p1020682.JPGKilátás a kötélhídhoz vezető útról

p1020782.JPGCarrick-a-Rede rope bridge

p1020734.JPGCarrick-a-Rede Island

Azt hiszem elmondhatom, hogy az írországi útjaink közül a 2013-as sikerült a legtartalmasabbra. A sziget számos csodája közül ekkor sikerült megismernünk jópárat. Az ír sziget azonban bőven tartogat még látnivalókat. :)

Throwback: Írország, a felfedezések útja

A 2013-as írországi kiruccanásunkat kifejezetten kirándulósra terveztük be. Balázs eléggé tapasztalt sofőrré vált már ahhoz, hogy megkapjuk az autót és azzal járkáljunk a szigeten, akár nagyobb távolságokban. Persze otthoni program is akadt azért, ezért túl sem akartuk zsúfolni a napokat, de így is csodálatos helyekre eljutottunk. Nekem amúgy nincs jogosítványom, úgyhogy el se tudom képzelni milyen lehet a „rossz oldalon” vezetni, de szerencsére Balázs hamar hozzászokott és szuperül megoldotta. Azért persze az Írországban való közlekedésről egy-két dolog nekem is egyből átjött.

  1. Érdemes autóval közlekedni (bérelni), mert nagyok a távolságok. Gyakorlatilag ha szeretnénk felfedezni az ország legszebb természeti szépségeit, mindenképp autóba kell pattannunk!
  2. Az utak sokszor keskenyek. Néha nagy-nagyon keskenyek. A GPS pedig előszeretettel elnavigál ezekre az icipici szűk négyszámjegyű utakra, ahol aztán bánod, hogy egyáltalán elindultál. Persze az utakat meg nem tudják szélesebbre építeni, mert két oldalról (akár több száz éves) kőkerítés szegélyezi. :)
  3. Ettől függetlenül a közlekedéssel nincs semmi gond. Tényleg kb. mindenki autózik, de a sofőrök normálisak, a közlekedési szabályokat betartja kb. mindenki. Ráadásul az utak minősége tényleg jó.
  4. Írországban már csak azért is megéri autózni, mert általában csodás tájak mellett haladhatunk el és a néhol kanyargós utakon van lehetőségünk (főleg ha az anyósülésen utazunk) az ír tájban gyönyörködni.

Vegyük is sorra milyen csodás helyekre sikerült 2013. nyarán eljutnunk:

Első napi kirándulásunk alkalmával nyugat felé vettük az irányt, hogy felmásszunk az írek szent hegyére, a Croagh Patrick-ra, ami nevét az ország védőszentjéről Szent Patrikról kapta. Westport városa felől érkezve egyértelmű, hogy a hegy uralja a látképet, pedig nem is olyan magas, mindösszesen 746 méter. A tengerszinthez viszonylag közel fekvő városhoz képest azonban egészen monumentálisnak tűnhet.

p1010818.JPG
Westport látképe

A legenda szerint Szent Patrik 441-ben negyven napig böjtölt a hegyen, melynek emlékére zarándokok ezrei másszák meg minden év július utolsó vasárnapján (=Reek Sunday) a hegyet. A bűnbánás jeléül egyesek az utat mezítláb teszik meg. Bár a hegy nem kiemelkedően magas, az erős szélnek és a felfelé egyre kietlenebb útnak köszönhetően a teljes út megtétele a balesetek elkerülése érdekében odafigyelést igényel. Mi időhiányában útközben visszafordultunk, így nem jutottunk fel a csúcsra és az ott található kápolnát sem tudtuk meglátogatni.

p1010863.JPGKilátás a Croagh Patrick-ról

A következő hosszabb utunk Roscommontól délnyugati irányba vezetett. És bár az ország tele van kastélyokkal, nem bírtuk ki, hogy útközben meg ne álljunk a Collins autós atlasz fedlapját is borító Dunguaire Castle-nél. Annak, aki hosszabb autós utakat tervez az országba egyébként jó szívvel ajánlom ezt az atlaszt, ha másért nem is (hiszen tudom, hogy a GPS korát éljük) hát a tervezgetéshez és álmodozáshoz (2013-ban a benzinkúton 5,99 € volt az ára). A kastély belső része sajnos zárva volt, de kívülről azért lőttünk néhány képet az öböl menti mocsárból magasodó – igazi ír hangulatot árasztó - épületről.

p1020008.JPGDunguaire Castle

 

Innen Galway városába indultunk tovább, amit, ha máshonnan nem is, Ed Sheeran dalából biztosan mindenki ismer. A város Írország hatodik legnépesebb városa, oda érkezve mégis egy nyugodt település benyomását keltette, köszönhető ez valószínűleg annak, hogy a népesség csupán kb. 80 ezer fő. Az időt leginkább sétával és a part bejárásával töltöttük, hiszen a város elsősorban kikötővárosként funkcionál, s az ott sorakozó színes kis házak látképe azonnal belopta magát a szívünkbe. A séta után ezt a napot befejezettnek is tekintettük és elindultunk haza a roscommoni bázisunkra.

img_0494.JPGGalway

Írország bővelkedik természeti látnivalókban: nem csak az egyedi felszínformák, de az óceáni éghajlat következtében mindent beborító zöld szín miatt is csodálatos ez a táj. A következő napi kirándulásunkon Sligo megyét, pontosabban a Glencar-vízesést vettük célba. Útközben letértünk Sligonál, hogy megálljunk a parton (Sligo Bay), ahonnan csodás rálátás nyílt az úgynevezett Benbulben hegyre, ami a Dartry hegyvonulat részét képezi. Ez az 526 méter magas képződmény egy alul mészkőből (Glencar Limeston Formation), felül agyagpalából (Benbulben Shale Formation) álló kiemelkedés, amely a jégkorszak során nyerte el lapos, plató szerű formáját.

p1020070.JPGSligo parta kilátással a Benbulben-re

A kis kitérő után folytattuk utunk a Glencar-vízesés, és az abból táplálkozó azonos nevű tóhoz. Parkolni a tó partjánál érdemes, ahol mi elidőztünk kicsit, hogy megcsodáljuk a csillogó vizet és a mögötte elterülő hegyek látványát. Ezt követően egy rövid (táblával jelzett), fákkal szegélyezett út vezet föl az eldugott vízeséshez. Itt is megálltunk egy kicsit, készítettünk néhány folyót és elindultunk hazafelé az aznapi kis kiruccanásukról.

p1020183.JPGGlencar Lough

p1020111.JPGGlencar-waterfall

Írországban 6 nemzeti park található, amik közül nekünk az eddigi utazásaink során sajnos csak egyet sikerült meglátogatnunk, méghozzá a Glenveagh Nemzeti Parkot 2013 nyarán. A meglehetősen északon található parkba vezető utunkat a Donegal Castle meglátogatásával szakítottuk meg. Az impozáns kinézetű épület a 15. században épült és ma egy kiállítás található benne korabeli bútorokkal és történelmi emlékekkel az azt birtokló nemesi családokról.

p1020243.JPGDonegal Castle

Ezután folytattuk utunk az ország második legnagyobb nemzeti parkjához, a Glenveagh National Park-hoz, amely az ország legnagyobb gímszarvas állományának is otthont ad. Az autót a látogatóközpont melletti parkolóban lehet hagyni, ahonnan különböző gyalogtúrákat mentén fedezhetjük fel a tájat. A nemzeti park területén található egy 19. századi kis kastély is, ahol érdemes megcsodálni az azt körülvevő gyönyörű kertet is. Annak, aki nem szeretne sétálni, lehetősége van igénybe venni a park területén közlekedő buszt is. Mi a séta mellett döntöttünk és gyalogoltunk el a tó menti úton a kastélyhoz és vissza miközben élveztük a mesés tájat:

 

p1020272.JPGGlenveagh National Park

p1020321.JPGGlenveagh Castle

További 2013-ban tett írországi kirándulásokról a következő bejegyzésben olvashattok. :)

Throwback: Írország, az első út

Abban a helyzetben vagyok, hogy párom, Balázs anyukája már több éve Írországban dolgozik, így adódott az a nagyszerű lehetőség, hogy többször is eljuthattam erre a csodás kis zöld szigetre. Írország tényleg olyan, mintha a tündérek és koboldok varázslatos földjén lennénk és bármikor is utazol oda, mindig átlengi valami ősi, tradicionális hangulat. Volt, amikor télen mentünk, volt, amikor nyáron, de a természet mindig zöld arcát mutatja. Volt olyan utazásunk, amikor sok időnk volt kirándulni, de sajnos olyan is, amikor egyáltalán nem tudtunk és tényleg csak az volt a cél, hogy együtt legyen a család. :) Az ország több vidékén is barangoltunk, ezekről következik most az első beszámoló:

Először 2011-ben utaztunk ide, még csak 18 éves voltam, hosszú idő óta ez volt az első repülős utam. Igazából pénzem se sok volt még akkoriban utazni, Balázstól kaptam a repülőjegyet (és egy csodás útikönyvet Írországról) 18. születésnapomra. Azt gondolom nem kell ecsetelni, hogy az ajándék kézhezvételét követűen gyakorlatilag kiugrottam a bőrömből. Az érkezést követően letelepedtünk a roscommoni „bázisunkon” és innen néztük meg a környéket. Balázs anyukája orvos, így a legtöbbször arra vettük az útirányt, amerre ő ügyelt.  Egy nagyobb tervezett túránk volt a Moher-sziklához és így utólag is azt mondom, hogy első utazás alkalmával nem is választhattunk jobb helyet, ami ennyire megmutatja az ír táj minden szépségét. :)

Roscommon az azonos nevű megye fővárosa. A település igazából semmi fő nevezetességhez nincs igazán közel, legfőbb látványossága egy régi kastély romja. Viszont itt tapasztaltam meg először, hogy egy ír úgymond nagyváros egyáltalán nem olyan, mint mondjuk egy magyar. Inkább nevezném nagy falunak. Bár azért van sok ember, a települések viszonylag nagy kiterjedésűek, ami azt is eredményezi, hogy Írországban mindenki kocsival jár.

sl270023.JPG
Roscommon castle

Knock település az ország nyugati felében található és egy Szűz Mária jelenés kötődik a nevéhez. Az írek nagyon vallásosak, ha vasárnap templom mellett járunk, biztosak lehetünk benne, hogy a parkoló dugig lesz autókkal. Ennek megfelelően kegyhelyeiket is méltó becsben tartják, Knockban egy modern templom és azt körülvevő park kapott helyet, amely megemlékezik a szent eseményről.


sl270319.JPG
Knock

És végül jött a főattrakció, a Moher-sziklák. Ez az ország nyugati szélén található abráziós partszakasz, és egyszerűen csodálatos! Ha csak egyszer jut el valaki Írországba életében, ezt a helyet mindenképp érdemes felvenni a bakancslistára. :) Ekkor láttam életemben először az óceánt. Az volt a tervünk, hogy innen nézzük a naplementét, de a remek ír időjárás sajnos még júliusban sem kedvezett nekünk, így is csodálatos élményben volt azonban részünk. A szavak helyett inkább beszéljenek is a képek:

sl270328.JPG
Cliffs of Moher

sl270350.JPG

sl270372.JPG

További írországi utazásokkal folytatása következik... :) 

süti beállítások módosítása