Írország fővárosával, Dublinnal 2013-ban kezdtük meg az ismerkedést. Érdekes módon első utunk során nem a tipikusnak számító nevezetességekkel kezdtük, hanem a Dublin Zoo-t, azaz a helyi állatkertet látogattuk meg. Ennek oka az is volt, hogy aznapra nem sikerült autót szereznünk, így csak hoztak és vittek minket. Az állatkert egyébként elég jó, bár semmi extrát nem tartogat más nagyvárosi állatkertekhez (pl. budapesti) képest. Az viszont pozitívum, hogy míg itthon az állatok rendszerint tikkadtan fekszenek egy árnyékos sarokban a nyári hőség elől elmenekülve, addig a dublini állatkertben nyáron is életvidám és lelkes ottlakókra számíthatunk. Azoknak, aki hosszabb időt töltenek a városban, vagy gyerekekkel érkeznek, mindenképp kellemes kikapcsolódást nyújthat a hely.
Kitűző a dublini állatkertből, ahol szurikátákkal egyébként élőben is találkozhatunk :)
A másik látványosság, amit ezen a kiránduláson megnéztük már inkább sorolható a „klasszikus” nevezetességek közé, ugyanis a Guinness Storehouse-ba látogattunk még el. A Guinness az ország talán leghíresebb söre és könnyen felismerhető karakteres pörkölt ízéről és sötét barna színéről. A sör maga elég érdekes lehet annak, aki a közép-európai világos sörökön szocializálódott, hiszen teljesen más ízvilág, én viszont nagyon szeretem. Aki Írországban jár, annak legalább egyszer azonban feltétlenül érdemes kipróbálni!
A dublini guinness múzeum egy interaktív kiállításon visz végig bennünket, ahol megismerkedhetünk a sör elkészítésének technikájával, valamint a végén természetesen kóstolásra is lehetőségünk van. Az épület legfelső szintjén található az úgynevezett Gravity Bar, ahol további korsó italokat fogyaszthatunk (vásárolhatunk) és közben a város csodálatos 360°-os panorámájában gyönyörködhetünk. A kiállítás végén persze souvenir bolt is van, ahol a legkülönfélébb csecsebecséket (pl. akár ébresztőórát) is beszerezhetjük guinness-es verzióba. De, aki itt lemarad, az se aggódjunk, a reptéren is kifejezetten jó guinness-szuveníres részleg van. Egy dublini látogatás részeként mindenképp ajánlom a hely meglátogatását, hiszen nem csak a nevezetes sörkülönlegesség megkóstolására van lehetőség, hanem mindezt érdekes és jól kivitelezett kiállítási környezetben tehetjük.
Kóstolás a Guinness Storehouse-ban
Bár Észak-Írország tulajdonképpen az Egyesült Királyság része, az Ír-szigeten található, így legkönnyebben Budapestről Dublinba történő utazással érhető el (repülhetünk Belfastba is, de csak átszállással). Mi is írországi utazásunk során ruccantunk át ebbe a régióba, méghozzá pontosabban annak északi részére, ami a leginkább bővelkedik meseszerű természeti szépségekben. A kirándulásunk során két fő úti célunk volt, a Giant’s Causeway, valamint a tőle nem messze található Carrick-a-Rede kötélhíd. Én még szerettem volna meglátogatni a közeli Bushmills Distillery-t, de ez sajnos idő hiányéban nem fért bele (és sajnos azóta más látogatásaink alkalmával sem).
A mesébeillő nevű Giant’s Causeway (azaz az Óriások útja) egy vulkanikus folyamatok során létrejött, több tízezer bazaltoszlopból álló képződmény, amelyet 1986-ban az UNESCO világörökség részévé nyilvánítottak. Jellegzetes sokszögalakú formáit egyébként annak köszönheti, hogy a kiömlő láva lehűlt és zsugorodott, melynek hatására jött létre a méhsejt alakzatot mintázó poligon hasábokból álló szerkezet. A képződmény egyébként a maga nemében nem egyedülálló, pl. a magyarországi Hegyestűn, de Izlandon is számos ilyen képződménnyel találkozhatunk. Azt azonban el kell ismerni, hogy az Észak-Írországi jelenség különlegességét adja az amúgy is festői táj és a jelenséghez tartozó legenda.
A legenda szerint az ír óriás Finn McCool azért építette az átjárót fáradtságot nem kímélve cölöpöket hordva az óceánba, hogy megtámadhassa ellenségét a skót óriást, Benandonnert. Amikor azonban Finn meglátta ellenfele rettentő méretét, egy tervet eszelt ki. Hagyta, hogy skót riválisa felfedezze az Írországba vezető utat és maga induljon el Finn után. Odaérve annak felesége fogadta, aki elhitette vele, hogy az óriás, akit lát csupán a gyermekük. A skót úgy megijedt a gyerek méretétől, rettegve, hogy mekkora lehet az apja, hogy azonnal eliszkolt és meg sem állt Skóciáig. Útközben még az utat is lerombolta maga mögött, hogy többet senki, még Finn McCool se juthasson át rajta.
Annak idején egyébként, amikor én ott jártam a látogatóközpontban kaptunk egy audio guide-ot, amivel séta közben hallgathattuk végig az óriások útjának legendáját, valamint a jellegzetes formákhoz (pl. Az óriások csizmája, Kéménysor, stb…) kötődő történeteket. Az mindenesetre tény, hogy a látvány egyedülálló, és az óriások útja tipikusan az a hely, ami bár képeken is szép, de élőben ott lenni még nagyszerűbb élmény:
A Carrick-a-Rede kötélhíd az óriások útjától keletre, negyedórányi autózásra található, így, ha már egyszer odáig eljöttünk, mindenképpen érdemes egy kicsit tovább is hajtani, hiszen amellett, hogy végig sétálhatunk egy hamisítatlan kötélhídon (ami tényleg kileng minden egyes lépésünknél) még csodálatos kilátásban is lehet részünk az Atlanti-óceánra. A kis szigetre vezető eredeti hidat egyébként lazachalászok építették, még a 18. században, mára azonban már csak turistalátványosság, hiszen a lazachalászat megszűnt a térségben. Mielőtt meglátogatnánk a 20 méter hosszú kötélhidat érdemes előre tájékozódnunk az időjárásról, vihar esetén ugyanis az nem használható.
Kilátás a kötélhídhoz vezető útról
Carrick-a-Rede rope bridge
Carrick-a-Rede Island
Azt hiszem elmondhatom, hogy az írországi útjaink közül a 2013-as sikerült a legtartalmasabbra. A sziget számos csodája közül ekkor sikerült megismernünk jópárat. Az ír sziget azonban bőven tartogat még látnivalókat. :)
