Most, a képzeletbeli utazások idején talán még inkább felértékelődik a nosztalgiázás régi útjainkról. Mivel a blog amúgy is részben korábbi barangolásaimat eleveníti fel, így nem is találhatnék jobb alkalmat, hogy megosszam veletek a 2017-es szlovéniai kiruccanásunk élményeit. Remélem így legalább képzeletben lesz most mindenkinek lehetősége elutaznia erre a csodás vidékre. :)

A cél a Bledi-tó és környéke volt, ami amúgy remek hely egy tartalmas hosszú hétvége eltöltésére Magyarországról mindössze néhány órányi utazásra. Mi Budapestről mentünk autóval, ami odafelé még gördülékenyen ment, végig autópályán, azonban a vasárnapi hazafelé úton (nyáron) az M7-en olyan dugóval szembesültünk, hogy muszáj volt lejönnünk a pályáról és egyéb alternatív utakon hazajutnunk. Az út értékéből ez természetesen semmit nem von le, de az út tervezése során érdemes vele kalkulálni. A hétvége 0. megállója a híres trojanei pihenő volt , ahol nemcsak hogy lazíthatunk a hosszú út során, de a pihenőben gigantikus méretű házi fánkokat (csokis-vaníliás és lekváros ízben) árulnak, így rögtön az út közbeni kajálást is megoldhatjuk.

A kora délutáni érkezést és a tóparti szállás elfoglalását követően a hosszú üldögélést egy tó körüli sétával szerettük volna levezetni. Az egész egyébként nem nagy táv, kb. 6 km, de nagyon szép útvonalon haladhatunk, ahol minden oldalról a Bledi-tó más és más arcát lehet megfigyelni. Először a tó nyugati vége felé vettük az irányt, ahol több kilátópont is található, mi ezek közül a Ojstrica nevű kilátópontra másztunk fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tóra. Sajnos augusztusban, amikor mi is utaztunk elég nagy volt a forgalom a kilátóponton, így annak, aki egyedül szeretne gyönyörködni a természet szépségében inkább egy kora reggeli időpontot javaslok a hely felkereséséhez.

Kilátás a Bledi-tóra az Ojstrica kilátópontból 

Ezután folytattuk a tó körüli sétát, ami néhol a víz fölé épített gyalog- és bicikliúton, néhol az erdő mellett, majd a városba beérve a városi parkon keresztül haladt. Séta közben többször megálltunk fotózni, vagy éppen csak a lábunkat lógatni, így aztán a tó körüli séta viszonylag egy hosszabb programnak sikerült. A kedvencem a hegyi patak vízével hűtött sör volt, amit természetesen nem bírtam ki, hogy meg ne kóstoljak. :) Az útról egyébként a tó feletti várba is fel lehet mászni, de mi inkább úgy döntöttünk, hogy azt a következő napon autóval látogatjuk meg.

Forrásvízzel hűtött helyi sör

A második napot a Vintgar-szurdok felkeresésével kezdtük. Ide autóval érkeztünk, érdemes minél korábban, akár már nyitásra jönni, mert napközben – főleg nyáron – nagyon sok a látogató és néhol már zavaró lehet egymás kerülgetése a néhol szűken kialakított ösvényen. A kirándulás egyébként nem megerőltető, jól kiépített útvonalon oda-vissza tehetjük meg a távot. Maga a látvány viszont csodálatos! A szurdokban egyébként reggel még meglepően hűvös tud lenni, így pulcsit is érdemes vinni, de az ilyenkor a patakból felszálló pára kifejezetten varázslatos hangulatot tud kölcsönözni a helynek.

Vintgar-szurdok

Vasúti híd a szurdok felett

A csodás természeti látványosság után tovább indultunk a bledi várhoz, ami tó melletti sziklaormon magasodik, így szintén csodálatos kilátás nyílik az udvarából a környező tájra. A várban található egy kisebb kiállítás is, számomra azonban elsősorban nem emiatt volt érdekes a hely. Itt sikerült ugyanis megkóstolnunk a híres bledi krémest. Azt be kell vallanom, hogy még nem sikerült rájönnöm, hogy tulajdonképpen miben különbözik a mi hagyományos krémesünktől, mindenesetre ettől függetlenül nagyon finom, és evés közben a csodálatos kilátás csak duplázza az élvezetet.

A bledi vár ablaka

Egy gyors ebédet követően következett a délutáni program: pletnával átkelni a tó közepén található szigetre. A pletna a tradicionális helyi vízi jármű, ami egy kormányos segítségével kb. 15 személy tud egyszerre átjuttatni a másik partra. A csónakázás maga klassz élmény, azonban a kis szigeten ne számítsunk sok látnivalóra: egy templom, egy kis múzeum és egy cukrászda található csupán itt. Aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy elnyaljon egy fagyit a szigeten, az önállóan is bérelhet egy kisebb csónakot és romantikusan elevezgethet a tóban, vagy a  akár valamelyik strand egyikén megmártózhat a hűs vízben. A sziget-túra után visszatértünk a szállásra, majd az esti program az éppen zajló helyi fesztivál meglátogatása volt. Annak aki augusztus elején érkezik, ez minden évben nagyszerű programnak ígérkezik: a zenei fellépők mellett street food standok gondoskodnak az esti időtöltéshez szükséges hozzávalókról. Mi azonban nem maradtunk kint sokáig, hiszen másnap eseménydús nap várt ránk.

Pletnázás a Bledi-tavon

A harmadik napunkat a Bohinji-tó és környékének szenteltük. Ez a tó nagyobb, mint a bledi és sokkal inkább természetközeli. Míg a Bledi-tó inkább a romantikus bájáról híres, addig a Bohinji-tó azok számára lehet tökéletes célpont, akik a természetközelibb helyeket szeretik és imádják az aktív kikapcsolódást. Vagy aki mindenevő, mint mi, az kombinálhatja az élvezeteket. :) A két tó kb. fél órányi autózásra van egymástól, így érkeztünk meg, kb. fél10 körül a  Vogel-kilátóhoz induló felvonó végállomásához, ami közvetlenül a tó partján fekszik. Várakozásainkkal ellentétben szerencsére nem volt tömeg, így hamar sikerült is feljutnunk, az amúgy csak fél óránként közlekedő felvonóra. A kilátás, ami fent várt minket egyszerűen csodálatos! Már a libegőből kiszállva azonnal elkezdtem fotózni és gyakorlatilag abba sem hagytam, amíg le nem értünk ismét a hegyről. Felérve miután kigyönyörködtük magunkat a tó látványában, fent a kilátónál egy étterem fogad minket. Ha valaki mondjuk egy jó sör társaságában csodálná meg a szemközt lévő Triglav csúcsot, az innen könnyedén megteheti. Nekünk azonban az volt a tervünk, hogy a Vogel-kilátótól néhány száz méterre található nyitott libegővel tovább emelkedünk a hegyen. Ezt egyébként szintén csak ajánlani tudom, hiszen szuper a látvány és közben az ember a friss hegyi levegőt is élvezheti. Ráadásul a libegő végállomásán szintén található egy vendéglátó egység, így itt már nekünk sem maradhatott el az áhított sör. Akinek kedve tartja innen további túrákat tehet a hegység különböző irányai felé, mi azonban a sör elfogyasztása és némi császkálás/fotózás után elindultunk vissza.

Bohinji-tó

Libegőzés

Tipikus hegyi menü :)

Habár egy egész napot el lehetett volna tölteni a hegyen – én legalábbis könnyedén el tudtam volna – más program is be volt még tervezve aznapra, így folytattuk utunk a tó mellett található Stara Fužina nevű település felé. Innen indult ugyanis a túra útvonala, amit a nap hátralévő részében meg szerettünk volna tenni. Az út a Mostnica-szurdokban vezet végig, ami ugyan belépős, de bőven megéri azt a 2,5 eurót, amit kértek érte, ugyanis szuper klassz hely! A túra végállomása egy a szurdokkal azonos nevű vízesés. Az útvonallal kapcsolatban mi  sajnos kicsit elszámoltuk magunkat, így nem volt nálunk túl sok víz, de szerencsére útközben akad 1-2 fogadó/étterem, így vízzel/sörrel olthattuk a szomjunkat. Az út első szakasza a szurdokpatak által kivájt csodálatos mészkőalakzatok mellett, egy erőben halad. Innen kiérve a hegyek között található rétek mentén vezet az út, mindkettő csodálatos látvány volt! A gyönyörű táj után, maga a vízesés már nem is tűnt olyan nagy durranás nak számunkra, de az odáig vezető út miatt mindenképp megérte a kirándulás! Az idővel sajnos nem gazdálkodtunk jól és mivel még sörözni is megálltunk, elég későn sikerült visszaindulni. A hegymenet után és a kora-délutáni nagy hőség elmúltával szerencsére a visszafelé út már sokkal gyorsabban ment! Mindenesetre, ha valaki nyáron tervez idejönni, mindenképp hozzon fejfedőt és kellő mennyiségű vizet, az erdőből kiérve a mezőn eléggé tud tűzni az augusztusi nap. Ezután nem maradt más hátra, mint visszatérni Bledbe, azt azonban megfogadtam magamban, hogy erre a környékre még egyszer visszatérek kirándulni.

Az „elefánt” szikla a Mostnica-szurdokban

Alpesi kunyhó

Az utolsó nap főleg a hazautazásról szólt, így a szállás elhagyását követően már csak egy nagyon rövid kitérőre volt időnk, az autóval is könnyen megközelíthető Peričnik-vízesés felé. A vízesésben egyébként az a különleges, hogy a sziklafal peremén lévő kis úton be lehet sétálni egészen a vízesés mögé, ami persze azzal jár, hogy mindenki jó vizes lesz. Szerencsére ez a nyári melegben minket egyáltalán nem zavart, és ez a különleges kaland legalább jó lezárása volt a csodálatos hosszú hétvégének.

A Peričnik-vízesés mögött

A hétvégi kaland során testközelből is megállapíthattuk, hogy Szlovéniának ez a kis Júliai-Alpok lábánál húzódó csücske tele van csodálatosabbnál csodálatosabb természeti látnivalókkal. Mi csak egy kis ízelítőt kaptunk a környékből ezalatt a 4 nap alatt, de a természet szerelmeseinek mindenképp érdemes akár hosszabb időre is ellátogatni ide, hiszen számos kirándulási lehetőség van még errefelé. Annyi biztos, hogy mesébe hely, remélem mi is visszatérünk még! :)

Programterv egy Bled környéki hosszú hétvégéhez ITT érhető el!