A január valamiért nem éppen a legnépszerűbb időszak az utazáshoz. Az év eleje amúgy is sokunk számára nehézkes időszak, nincs igazán motiváció semmihez, néha úgy érezzük, hogy még az ágyból is nehéz kikelni. Talán éppen pont ezért lehetne ez a szürke és borongós hónap mégis alkalmas arra, hogy egy kicsit kiszakadjunk a megszokott hétköznapokból és legalább egy hétvégére elcsavarogjunk valamerre, akár csak belföldön is. Részben ez is motivált minket arra, hogy január közepén egy hétvégét töltsünk a festői Sopronban, amit sokan a "leghűségesebb város" néven is ismernek. Azt gondolom, hogy ilyen téli kiruccanás során nem az kell, hogy legyen a fő célunk, hogy állandóan csak menjünk és mindent (is) lássunk, persze az se baj, ha ezt tesszük. A lényeg, hogy megtaláljuk azt a tempót és azt a tevékenységet, amitől a legjobban feltöltődünk és ami energiával lát el: legyen szó akár egy laza wellnessezésről, múzeumlátogatásról, vagy például intenzív hegyi túrázásról.

A mi kiruccanásunk péntek délután kezdődött, miután sikerült időben eljönni a munkából, 4 körül elindultunk az ország nyugati csücske felé, és mintegy 2,5 órányi autózás után megérkeztünk a nagyjából 60 ezer fő lakosú városkába. A szállásunk a a történelmi belváros kellős közepén volt, ami jó kiindulópont bármilyen csavargáshoz. Az érkezésünk estéjére nem volt konkrét tervünk, ezért egy kis esti sétát követően megvacsoráztunk a Deák étteremben, majd egy palack  soproni kékfrankos rozé társaságában (ez esetben a Linzer-Orosz borászat tolmácsolásában) társasozással ütöttük el az időt.

 A szombati napot sem szerveztük túl zsúfoltra, egy kényelmes 9 órai reggelit követően indultunk el Sopron talán leghíresebb pontjához, a Tűztoronyhoz. Az 58 méter magas épület az évek alatt a város jelképévé vált és akinek kedve van hozzá a több, mint 100 lépcsőt megmászva (és némi belépődíjat megfizetve) a torony erkélyéről szemlélheti meg a csodás városkát.

A soproni Tűztorony 

Sopron látképe a Tűztoronyból

A következő napirendi pont a soproni erdő és a Károly-kilátó meglátogatása volt. Ha valaki teljesen gyalog, a belvárosból sétálva szeretné megtenni az utat, arra készüljön, hogy bizony nem olyan rövid ez a táv, mint amilyennek elsőnek tűnik és bizony kaptatókkal is tarkítva van. Azonban a téli (és gyanítom a tavaszi-nyári-őszi is) erdő látványa abszolút megéri a kitérőt. Aznap, amikor mi tettük meg ezt az utat, az erdő lenyűgözően nézett ki, a fákra és a bokrokra ráfagyott a zúzmara és az erdőre ereszkedő köd varázslatos hangulatot kölcsönzött a tájnak. Tényleg olyan volt, mintha valami mesebeli tájon járnánk! Részben szerencsétlenségünkre, részben pedig szerencsére a google maps és nem a túrajelzések alapján indultunk el a kilátóhoz, ami azt eredményezte, hogy az út igencsak hamar megszűnt előttünk és a vadcsapáson keresztül kényszerültünk menni. Ez néhol kicsit megnehezítette a fölfelé haladást a csúszós talajon, azonban így végül még az erdőt járó őzeket is sikerült látnunk.

Soproni erdő télen

A Károly-kilátóhoz felérve megállapítottuk, hogy a köd még mindig hatalmas, ezért semmi értelme nem lett volna felmennünk a kilátóba (és kifizetnünk a jegyet), helyette inkább beültünk a közeli vadászházba és megittunk 1-1 bögre finom forralt bort. A lefelé út már könnyebb volt a sárga háromszög jelzést követve és hipp-hopp megint a belvárosban találtuk magunkat.

Károly-kilátó a ködben

A délután/este fő programja a Bruckner Borászat meglátogatása és soproni borok kóstolása volt. A helyet egyébként egy kedves ismerősünk ajánlotta és meg kell, hogy mondjam, szuper választás volt! Nem csak a borok voltak nagyszerűek (irsai olévér, zöldveltelini, zweigelt és kékfrankos fajtákkal dolgoznak), de a házigazdák, Barbi és Milán is szuper kedvesek, akik olyan átéléssel meséltek nekünk a pincészetről, a borkészítésről és magukról a borokról, hogy órákon keresztül el tudtam volna hallgatni őket. Ezenkívül nem mehetek el amellett sem szó nélkül, hogy a tökmagos krém, amit a borokhoz kaptunk egyszerűen zseniális volt ...azóta is bánom, hogy nem kértem el a pontos receptjét. Miután a borozó szombat esténként (még januárban is!) teltházas és mi természetesen nem foglaltunk előre asztalt, este 8 környékén könnyes búcsút vettük és visszaindultunk a belváros szívébe.

Borkorcsolya a Bruckner Borászatban

Tudom, hogy éles váltásnak tűnhet a Bruckner Borászat után, de arra jutottunk, hogy ha már egyszer Sopronban járunk, ezt is muszáj kipróbálnunk, ezért a következő állomás a Gyógygödör nevű kultikus hely volt. A kedves olvasók közül is lehet, hogy sokan hallottak róla, hiszen ez az a hely az, ahova már a szüleink is jártak fiatalkorukban soproni látogatásik alkalmával. Nekem apukám mesélt róla, ezért végül nem volt kérdés, hogy mi is benézünk. A bor felejthető (de teljesen oké) volt a nap korábbi részében átélt gasztro-kalandjaink után, viszont a velős pirítóst mindenkinek bátran ajánlom!

A vasárnapi napra eredetileg a fertődi Eszterházy-kastély meglátogatását tűztük ki célul, de végül a lustaság győzött. Hazaindulás előtt így az egyetlen programunk már csak az volt, hogy egy kedves Sopronban élő barátunkkal találkozzunk, akivel a Kultúrpresszó nevű helyen, egy finom kávé mellett beszéltük meg az élet nagy dolgait.

Nekünk nagyon jó élmény és kellemes kikapcsolódás volt ez az ország nyugati csücskében tett kirándulás. Sopron maga is megér egy néhány napos kirándulást, hiszen a belváros nagyon hangulatos, remek borokat kóstolhatunk és a soproni erdő is rengeteg kirándulási lehetőséget rejt. Annak is akad azonban bőven programlehetőség a környéken, aki több napra jönne, pl. a fertődi, vagy a kismartoni Eszterházy-kastály meglátogatása, de akár a Fertő-tó körüli csavargás is jó program lehet.